Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kispárna. Magányosan tengette életét.

- Mit akarsz tőlünk? Hisz olyan kicsi vagy! Nem tartozol közénk! – lökték őt odébb a nagypárnák.

- Mit akarsz tőlünk? Nem vagy olyan csinos, mint mi! Nem tartozol közénk! – fordítottak neki hátat a díszpárnák.

Szegény kispárnát senki sem szerette igazán, mert mindenki csak a nagy, puha párnákon szeretett aludni.

Egy napon aztán a kispárna egy másik ágyneműtartóba került.

- Hát te ki vagy? – szólalt meg mellette valaki.

A kispárna ijedten megfordult, s szembe találta magát egy álmélkodó paplannal.

- Én… én vagyok a kispárna… - válaszolta bátortalanul. – És kegyed?

- Én a tollpaplan vagyok! – nyújtott csücsköt bemutatkozásképpen mosolyogva a paplan. – Örülök, hogy megismerhetlek.

A kispárna és a tollpaplan hamar összebarátkoztak. A paplan azért került ebbe az elfeledett ágyneműtartóba, mert divatját múlta, hullott a tolla és poratkák telepedtek meg benne.

A kispárna örült, hogy végre van valaki, aki elfogadja őt kispárnának, sőt, ilyennek szereti. Éjszakánként a tollpaplan körülölelte, altatót dúdolt neki, elringatta, s vigyázta álmát. A kispárna pedig boldog volt.

Egy napon vendégek érkeztek, közöttük egy aprócska lányka is, aki rögtön fölfedezte az elfeledett ágyneműtartót, s örömében sikongatva kiszedte belőle a két jóbarátot. Mivel a szülei mással voltak elfoglalva, a csöpp leány megágyazott a földön, szájába kapta az ujját, s boldog mosollyal elaludt. A kispárna jólesően simult az apró buksi alá, s a takaró óvón ölelte át a törékeny testet. Elég volt egy pillantás, hogy tudassák egymással: boldogok.

A kislány attól a naptól fogva nem volt hajlandó másképp aludni, csak a két baráttal. Ám eljött a nap, mikor a lánykának haza kellett mennie. A házigazdák pedig megajándékozták őt a kispárnával, aki magán kívül volt az örömtől.

A paplan könnyes szemekkel búcsúzott:

- Isten veled, kicsi párnám! Légy nagyon boldog!

- Isten veled drága paplan! Köszönök mindent! – integetett neki a kispárna, majd a kislány karján kisétált a lakásból.

Az új helyen arany élete lett a kispárnának. Találkozott ugyanis egy helyre kis díszpárnával, akivel aztán boldogan éltek, míg csak el nem foszlottak.

Hogy a paplannal mi történt? S hogy látták-e még egymást a kispárnával? Nos, ez már egy másik mese!

-Alexa-