Műmacsónak mű a nője;
Vajh’ ki volt a teremtője?!
Műcsókok és műszenvedély;
Melegít, ha testedhez ér?
Műmosoly és műölelés,
Műsikolyos szeretkezés.
Műmacsó mit álmodik:
Műmámort vagy valódit?
Álmában egy fiatal nő,
Kit valódivá tett a Teremtő,
Csókolja, szereti őt,
Ezt a műmájer nagymenőt.
Felébredve tudja már, mi volt,
Mit e műéletből úgy hiányolt:
Valódi csók édes ízét,
Szeretkezés minden percét
De az áhított nőt nem találja.
Szürke lesz a művilág,
Elhervad a művirág.
Műbalhé és műhiszti;
Műnőjét is elveszti.
A világot egyre járja,
De Azt a lányt nem találja.
Pedig a lány minden éjjel
Együtt van a kedvesével.
Elkoptatta műpáncélját,
Ellopkodta műruháját.
Műszívéből valódi vált,
De még keresi az „álom-lányt”.
Pedig nem kéne mást tennie,
Mint jól körülnéznie…
Anita és Alexa
